Hogyan ébredt az igény?
Az egészségügyi szolgáltatások sajátossága, hogy több lépésben történő, több szolgáltató és szakorvos által elvégzett, gyakran időben elhúzódó folyamatokról van szó, amelyek így természetükből eredően mindenképpen egészségügyi kockázatokkal járnak. Ezen kockázatok kezeléséhez szükséges az egészségi állapot folyamatos nyomonkövetése, illetve a kórtörténet összefüggéseit vizsgáló, egyes orvosszakmákon átívelő holisztikus egészség-tanácsadás, amelyre elvileg minden állampolgár jogosult. A feladat elvégzésére pedig az állami egészségügyi rendszer részét képező háziorvosok és esetleg egyéb hasonló kompetenciákkal rendelkező szakemberek (pl. családorvosok, foglalkozás-egészségügyi szakorvosok) lennének hivatottak, de ők sajnos (alapvetően a forráshiány okozta túlterheltség miatt) csak részben képesek betölteni szerepüket.
A fentiekkel párhuzamosan folyamatosan erősödik az emberek egészségtudatossága, amelynek köszönhetően egyre inkább nő az igény a személyre szabott egészségügyi szolgáltatások iránt. Ezen túl és az általánosságban elvárt transzparencia mellett megjelent a minőség, illetve ár alapján történő differenciálás igénye, amely ráadásul már nem is csak a beteg lakóhelyén elérhető különböző szolgáltatásokat jelenti, hanem akár országhatárokon átívelő választási alternatívák figyelembevételét is. A belföldi és külföldi kínálati sokszínűség nem csak a magasabb minőségű szolgáltatások, illetve az ún. nevezett felső tízezer szempontjából érdekes, hiszen bizonyos korlátok (pl. várólisták, ritka betegségek vagy onkológia) esetén a beteg, oda megy és olyan gyorsan ahová csak tud.
Mindeközben a fejlett világ nem fenntartható biztosítási rendszerei miatt az állami egészségügyi ellátó rendszer funkciói az alapvető gyógyító tevékenységben (sürgősségi és aktív ellátás, némi rehabilitáció) szinte teljesen kimerülnek. Többek között ez okozza, hogy a minimumfeltételeknél magasabb minőségi elvárásokkal rendelkező, egészségtudatos és persze fizetőképes ügyfélkör személyre szabott, alternatívákat kínáló komplex kezelésének biztosítása egyre nagyobb részben a magánszektor feladatává válik.
Az egészségügyi intézmények szolgáltatásait megelőző (pl. szakorvosi konzultáció), kiegészítő (pl. biztosítási adminisztráció) és az azokat követő (pl. rehabilitációs) elemek koordinációja azonban speciális ismereteket igényelnek. Ehhez természetesen szükség van alapvető egészségügyi ismeretekre is, de mégis inkább a folyamatok „minőségbiztosítása” és a beteggel kapcsolatosan felmerülő kommunikációs, pszichológiai és egyéb teljeskörű támogatás jelenti a hozzáadott értéket az egészségügyi szakdolgozók tudása mellett.
A betegút-menedzsment lényege
Az egészségügy annyira speciális terület, hogy a szakirányú ismeretekkel nem rendelkező betegek szinte biztosan elvesznek a bonyolult szolgáltatási és a finanszírozási labirintusban.
A kórházak ugyan sokszor alkalmaznak a célnak megfelelően kijelölt saját ún. esetmenedzsert (külföldön, illetve magánintézményben professzionális módon, mert ott a szolgáltatás szerves részeként van rá forrás), azonban az intézmény által fizetett dolgozó értelemszerűen elsősorban a szolgáltató, azaz a munkaadója érdekeit tartja szem előtt.
A jövő betegút-menedzsmentje egy olyan teljes körű és a kórházaktól független szolgáltatás, ami meghaladja a hagyományos, személytelen „assistance” kiszolgálást („ellátásszervezést”). Lényege, hogy speciálisan erre kiképzett, a kórházi folyamatokat ismerő, az átlagos betegnél sokkal jobban felkészített szakember a beteg kezét fogva végigkíséri az ügyfelét (igen, szó szerint ügyfélként és nem betegként kezelve!) az egészségügyi szolgáltatás teljes folyamatán. Minden terhet levesz róla, azaz független ún. „minőségbiztosítóként” jár el és szinte családtagként képviseli az ügyfél érdekét nem csak a kórházi folyamatoknál, hanem akár a biztosítói ügyintézés során is. A betegnek így tényleg csak a gyógyulásával kell foglalkoznia.
A magyar egészségügy mai általános állapotához képest talán futurisztikusnak tűnhet (a fejlett nyugati világban nem az), de a fentiek tükrében a jövő az olyan egészségügyi szolgáltatásoké, amelyek nem csak magasabb „vásárlói” elégedettséget, hanem szinte felhasználói élményt nyújtanak. A szolgáltatók így más szektorokhoz hasonlóan, piaci alapú versenyben igyekeznek majd megnyerni a betegeket a saját szolgáltatásaiknak.
Milyen esetekben lehet hasznos?
A betegút-menedzsment szolgáltatás igénybevétele bármely olyan esetben előnyös lehet, amikor az alapvető diagnosztikai vagy konzultációs szolgáltatásokat meghaladóan, már valós egészségügyi problémák kezeléséről van szó.
Minél bonyolultabb és minél több intézmény bevonását érinti az adott egészségügyi szolgáltatás, annál nagyobb jelentősége lehet a professzionális betegút-menedzsmentnek, függetlenül attól, hogy
- Járóbeteg vagy fekvőbeteg egészségügyi szolgáltatásról beszélünk,
- Az ügyfél az állampolgársága, illetve állandó/ideiglenes lakóhelye alapján belföldön vagy külföldön veszi igénybe,
- Magánszolgáltató vagy állami intézmény nyújtja,
- Az ügyfél saját maga finanszírozza vagy magánbiztosító, esetleg társadalombiztosító téríti meg.
