A betegút-menedzsment igénybevétele elsősorban az elektív (tervezhető, nem sürgősségi) szolgáltatások esetében reális lehetőség. A járóbeteg egészségügyi szolgáltatások többségénél kevésbé indokolt a személyes jelenlét, a fekvőbetegeknél, illetve komplex egészségügyi szolgáltató folyamatok menedzsmentje során viszont elengedhetetlen az ún. minőségbiztosítási pontok ellenőrzése (pl. személyes támogatással, csekklistákkal, stb.).
TOVÁBBI BEJEGYZÉSEK
Arról már az előző bejegyzésünkben írtunk, mi is a betegút-menedzsment, milyen igény formálta és a jövőben miért lesz egyre nagyobb létjogosultsága. Most lássuk pontosabban, hogyan illeszkedik be szervesen a hagyományos egészségügyi szolgáltatások rendszerébe.
Az egészségügyi szolgáltatások sajátossága, hogy több lépésben történő, több szolgáltató és szakorvos által elvégzett, gyakran időben elhúzódó folyamatokról van szó, amelyek így természetükből eredően mindenképpen egészségügyi kockázatokkal járnak. Ezen kockázatok kezeléséhez szükséges az egészségi állapot folyamatos nyomonkövetése, illetve a kórtörténet összefüggéseit vizsgáló, egyes orvosszakmákon átívelő holisztikus egészség-tanácsadás, amelyre elvileg minden állampolgár jogosult. A feladat elvégzésére pedig az állami egészségügyi rendszer részét képező háziorvosok és esetleg egyéb hasonló kompetenciákkal rendelkező szakemberek (pl. családorvosok, foglalkozás-egészségügyi szakorvosok) lennének hivatottak, de ők sajnos (alapvetően a forráshiány okozta túlterheltség miatt) csak részben képesek betölteni szerepüket.