Ortopédia

Az ortopédia a tartó- és mozgató szervrendszer veleszületett és szerzett rendellenességeivel, elváltozásaival és azok kezelésével foglalkozó orvosi szakterület, amelybe beletartoznak

•  a végtagi csontok, ízületek és inak betegségei,
• az izombetegségek egy része,
• valamint a gerincoszlop csigolyáinak és a környező lágyrészeknek az elváltozásai.

Amikor a különböző konzervatív megoldások már nem elegendőek a betegségek kezelésére, akkor elkerülhetetlenné válik a műtéti beavatkozás, de a technika fejlődésével mind az eljárások, mind a felhasznált anyagok minőségében óriási előrelépés tapasztalható. Mindinkább előtérbe kerül az ún. minimál invazív sebészeti eljárás, amelynek lényege, hogy

•  a műtéti feltárás területe kisebb, vagyis kisebb metszéseket ejtenek, illetve
• az izmok megkímélésével, azok szétválasztásával tárják fel a műtéti területet, így a
• szövetkárosodás mértéke is jelentősen csökken.

A gyógyulás tehát kevesebb fájdalommal és szövődménnyel jár, a rehabilitáció időtartama pedig számottevően lerövidül.

A műtétek során alkalmazott érzéstelenítési módszert a műtéti beavatkozás fajtája, a páciens fizikai és egészségi állapota határozza meg. Kisebb beavatkozásoknál elegendő lehet az alacsonyabb kockázatú helyi vagy regionális (pl. epidurális- és spinális anesztézia) érzéstelenítés, nagyobb műtétek esetében pedig az általános érzéstelenítés (altatás).

Az ortopédiai műtéteket rehabilitáció követi, melynek célja, hogy a páciens minél hamarabb visszanyerje egészségét, és folytathassa hétköznapjait. A műtéthez kapcsolódóan megkezdett és gyógytornász által felügyelt korai rehabilitációt követi az akár otthoni környezetben végzett, sok esetben több hónapos járóbeteg rehabilitáció. Bizonyos beavatkozásokat követően vagy éppen preventív jelleggel szükség lehet még ún. programozott rehabilitációra is, amelyet a betegnek meghatározott időközönként ajánlott megismételnie.