A térdízület folyamatos terhelésnek van kitéve, így a térdfájdalom egy hosszú és nem látványos folyamat eredménye. Ennek oka lehet a nagy teherbírású térdízület porcállományának kopása, amelyet kiválthat a biológiai öregedés, a túlsúly és mozgásszegény életmód, különböző sérülések, de akár a túlzott sporttevékenység is.
A porckopás eredményeként térdfájdalom jelentkezik, sokszor sántítással, mozgáskorlátozottsággal, ízületi mozgás beszűkülésével párosulva. Amennyiben a konzervatív terápiák nem járnak eredménnyel, akkor kerülhet sor a térdízületi műtétre. A sok esetben térdprotézis beültetésével járó operáció során implantátumot építenek be a károsodott térdízület helyére. A műtéti eljárást, technikát és a beépítendő protézis fajtáját a beteg korának és fizikai állapotának figyelembevételével választják ki. Amennyiben nincs kizáró ok, akkor a műtétet a kevesebb fájdalommal és szövődménnyel, illetve a rövidebb gyógyulási idővel járó speciális szövetkímélő (minimál invazív) eljárást alkalmazva végzik el.
A térdműtétek fő típusai:
A beavatkozást követő napon azonnal megkezdett korai rehabilitáció részeként speciális térdmozgató készülékkel mozgatják a műtött térdet, majd ezt váltja fel a fizioterápiás kezelés, amit aktív térdízületi tornával kombinálnak. A több hónapig tartó, személyre szabott, akár részben otthoni járóbeteg rehabilitáció során segédeszköz (mankó vagy járókeret) használatával, majd ennek fokozatos elhagyásával folyamatosan növelik a páciens fizikai terhelését, erősítik az izmokat, míg teljesen fájdalommentessé és önállóvá válik, azaz visszatérhet a hétköznapi életéhez.