A gerincgyógyászati szolgáltatások jellegüket tekintve három főcsoportba sorolhatók:
A hagyományos sebészi technikák a teljes gerinc területére kiterjedően alkalmazhatók, így a degeneratív (azaz elhasználódás okozta problémák), a traumás (azaz baleset okozta sérülések) és gyulladásos elváltozások gerincsebészeti kezelésére egyaránt.
A sebészet minden ágának törekvése, hogy a lehető legkisebb "kár" okozása mellett a lehető legtöbb segítséget nyújtsa. Az egyre jobban elterjedő ún. minimál invazív (perkután, azaz bőrön át kivitelezett) technikák jelentősége abban áll, hogy azok alkalmazásának kockázata a lehető legkisebb a sebészi palettán.
A perkután módszertan a terápiás alkalmazás mellett diagnosztikus célt is szolgálhat, ezért a hagyományos képalkotó diagnosztikai eljárásokon túl ma már gyakran alkalmazzák a minimál invazív diagnosztikus módszereket is. A myelográfia („gerincfestés”) és a diszkográfia lényege, hogy szerves jód tartalmú kontrasztanyag szervezetbe juttatásával nyernek értékes kiegészítő információkat olyan esetekben, amikor a hagyományos diagnosztikai eszközök nem használhatók, illetve amikor a fájdalomforrás lokalizációja, esetleg a degeneráció fokának meghatározása szükséges.
A komplex diagnosztikai eredményektől és a fizikai vizsgálatoktól függően a szakorvos dönt a konzervatív terápia vagy a sebészeti beavatkozás alkalmazásáról. Előrehaladott degeneráció, így például a porckorong súlyos sérülése esetén nyílt sebészi technikák alkalmazhatók, míg kezdeti degeneráció, azaz viszonylag megtartott struktúra esetén szóba jön a különböző perkután technikák alkalmazása.
A gerincen több olyan terület található (gyöki blokád, kisízületi blokád, epidurális blokád vagy szakrális epidurális adheziolízis (SEA), ahol a terápia és diagnosztika egy lépésben való alkalmazása is felmerülhet. Ebben az esetben a lokálisan (helyileg) adott gyulladáscsökkentő injekciók helyi érzéstelenítőt és gyulladáscsökkentő szteroidot tartalmaznak.
A perkután műtéti eljárások (hagyományos és lézeres porckorong dekompresszió) lényege, hogy igen kicsi metszésből történik a behatolás és a szervezet belsejében, "zártan" történik a cél felkeresése és a műtéti manipuláció. Az ép szövetekben való lehető legkisebb roncsolás mellett az eljárás nem igényel altatást, hanem helyi érzéstelenítésben, maximum vénás bódításban zajlik. A minimál invazív sebészeti eljárásokhoz hasonlóan további előnye a csökkent kórházi tartózkodás, valamint a gyorsabb rehabilitáció és a korai visszatérés a normál aktivitáshoz.
Egyéb speciális kezelési módok:
A fenti műtéti technikákat a ma már sebészi navigációs rendszerek (Computer Assisted Surgery - CAS) támogatják, amelyek egyrészt nagyobb pontosságot tesznek lehetővé bizonyos speciális műtétek (pl. daganat eltávolítás) során, másrészt ezáltal kiküszöbölhető a műtét alatt a mobil röntgen átvilágító használata, így csökkenthető a betegre műtét közben jutó sugárterhelés mértéke.
