A gerincdaganat-műtét az ujjbegynyi méretű, de kellemetlenül fájdalmas daganatok eltávolításától az emberfejnyi, a medencét és keresztcsonti tájat teljesen kitöltő daganatok kivételéig és a terület plasztikai rekonstrukciójáig széles skálán elképzelhető.
A kezelési módszerek fejlődésével egyre több daganatos gerincbeteg válik operálhatóvá és az onkológiai kezeléssel karöltve gyógyíthatóvá. Alapvetően különbséget kell tenni jó és rosszindulatú, azaz benignus és malignus daganatok között, valamint a gerinc primer, azaz elsődlegesen a gerincben kifejlődött, valamint szekunder, azaz más szerv daganatos elváltozásának szóródásából létrejött gerincdaganatok között.
Az áttétet nem adó jóindulatú daganatok jelenléte sok esetben nem befolyásolja az életkilátásokat, legfeljebb az életminőséget (fájdalom, bénulás, stb.), így eltávolításuk sem mindig szükséges.
A gerinc primer rosszindulatú daganatai időben operálva általában jó eséllyel teljesen eltávolíthatók, bár ezek is adhatnak áttétet más szervbe (tüdő, máj, stb.), ez esetben pedig a sebészi lehetőségek önmagukban nem elegendőek, onkológiai kezelésre is szükség van.
A gerinc rosszindulatú áttéti daganatai esetében a szövettani forma, az érintett szervek jellege, illetve az áttétek száma és nagysága határozza meg a betegség stádiumát és azt, hogy sebészi teendő van-e. Ilyen esetekben a sebész sokszor kényszerül elzárkózni attól, hogy a beteget egy reménytelen helyzetben megoperálja, hiszen az élet hossza nem befolyásolható, minőségén pedig ekkor javítani már nem lehet.
Egyes esetekben a teljes daganat-eltávolítást célzó, radikális műtétek mellett, végezhető felszabadító (nyomáscsökkentő vagy dekompressziós) műtét, és előfordul, hogy a műtét során egyedül a gerincszakasz stabilitását állítják helyre megfelelően alkalmazott rögzítéssel. A fentiek kombinációja esetén a daganat okozta szövethiányt gyakran pótolni kell, erre a célra csontcement, illetve speciális távtartók, protézisek használhatók.