Az onkológia a jó- és rosszindulatú daganatok diagnosztikájával és kezelésével foglalkozó orvostudományi szakág, amely számos speciális szakirányból áll, mivel a daganatok szinte valamennyi szervet érinthetik a testben. A daganatos megbetegedések bizonyos típusai akár önvizsgálattal is felismerhetőek, de a szűrővizsgálatoknak kiemelkedő jelentőségük van abban, hogy a betegségek még panaszmentes állapotban diagnosztizálhatók, és ezáltal gyógyíthatóak legyenek.
Az orvosi és a laboratóriumi vizsgálatok, illetve a diagnosztikus képalkotó eljárások segítenek felderíteni a kóros eltéréseket, de a biztos diagnózishoz a minimális fájdalommal járó mintavételt követő hisztológiai vagy citológiai vizsgálat szükséges, amely alapján lehet megbizonyosodni arról, hogy az elváltozás jó- vagy rosszindulatú-e. A kezelés megtervezésének másik alappillére a daganat kiterjedtségének meghatározása, amelyhez röntgen, ultrahang, CT, MR, esetleg izotópos vizsgálatok állnak rendelkezésre. A pontos diagnózis felállítása után a kezelés módjáról az érintett szerv, a daganat típusa, az előrehaladottság stádiuma, az áttétek kiterjedése, illetve a beteg általános állapota alapján döntenek.
A daganatos betegségek kezelési lehetőségei közül sok esetben a sebészi megoldás a gyógyulás legjobb esélyét ígérő módszer, de szóba jöhet a több hétig tartó sugárkezelés is, amelynek célja a rákos daganat elpusztítása, a daganatnövekedés megfékezése és a fájdalomcsillapítás. A kezelés lényege, hogy a beteg érintett testtáját célzottan nagy energiájú ionizáló sugárzásnak teszik ki, amely során részben az ép sejtek is károsodnak, ezért az eredmények optimalizálásában a speciális szakorvosi tudás mellett kiemelkedő jelentősége lehet az alkalmazott modern technológiáknak is.
A kemoterápia lényege, hogy a beteget olyan gyógyszerekkel (citosztatikumokkal) kezelik, amelyek a ráksejtek szaporodását gátolják és/vagy azokat megölik. Sajnos ezek a szerek is hatnak az ép sejtekre, így gyakran váltanak ki kellemetlen mellékhatásokat (pl. hajhullás, hányinger, a bőr elszíneződése, stb.). Egyes esetekben (pl. limfóma, leukémia) a kemoterápiás kezelés önmagában való alkalmazásával is gyógyulás érhető el, de sokszor a sebészi és a sugárterápia kiegészítéseként kerül alkalmazásra.
A megfelelő hatékonyságú szolgáltatás biztosítása szempontjából kiemelkedő szerep hárul nem csak a klinikai onkológiai szakemberekre (onko-team), hanem a multidiszciplináris konzultációkra (belgyógyászati és egyéb konzíliumok, kísérő betegségek, terápiák, rutin és onkológiai gyógyszerelés ismerete), valamint a műtétek és kiegészítő kezelések követésére, ellenőrzésére is. Ennek érdekében a holisztikus szemléletű, időt nem kímélő kezelés és ápolás szükséges, amely a rémült és bizonytalan betegek irányításán túl a beteg edukációját és a hozzátartozók vezetését, megfelelő tájékoztatását is magába foglalja (beleértve az esetlegesen felmerülő alternatív gyógymódokat és a palliatív vagy hospice jellegű szolgáltatásokat is).
